retró.

Esküszöm, nem tudom mi van velem.

1:23 van. Pár perce jöttem haza retóból, és... és... ha nem lennék gyáva, csókolóztam volna. DE! Gyáva vagyok. Aminek per pillanat, nem tudom, hogy örüljek-e. Valószínű, hogy nem bánom meg, hogy nem engedtem, hogy megcsókoljon. Én... egyszerűen nem állok készen rá. 14 éves vagyok. Mindenki azt mondja; " smárolj már vele!" és; " ti jártok?!" meg; " hagyd már őket, épp romantikáznak!" ez mind szép és jó, kedvesek, aranyosak meg minden. De egyszerűen nem megy. Utálom magam miatta, de nem megy. - Még nem. - Igazából az okát nem tudom megmondani. A legegyszerűbb magyarázat, amivel szolgálhatok, az a félelem. Ez miatt nem engedtem. Félek, hogy az illúzió eltűnik, a varázs, minden. Most van az, amikor már nem vagyok tisztában azzal, hogy mit akarok. Engedtem a szájra puszit. Ezt az egyet. - Ami először pontban egy órakor következett be. - Nem többet. Ez így oké is, csak hogy... nem biztos, hogy neki elég. Nem biztos, hogy ezek után még kellek neki. Vagy... talán nekem nem kell.
Igazából még soha nem jutottam ilyen messzire. Soha nem is gondoltam, - na jó, de. - hogy valaha bekövetkezik az a pillanat, ami most bekövetkezett volna, ha.
Tudom, hogy nem vagyok egészen normális, épeszű. Azt, hogy ez lett volna a lehető legjobb alkalom. De nem akarok kurva nagyot koppanni. Még az ágyában sem akarok kikötni, hisz még csak 14 éve élem kis életem. Próbálok zökkenő mentesen menni előre azon a bizonyos kitaposott úton, de ha egyszerűen nem jön be, hogy mások által lejárt úton közlekedjek?! Tehetek róla, ohh, tudom én! De... kicsit jó kilógni a sorból. Jó. Nagyonis. Jó álmodozni, képzelődni. De mi lesz, ha az álom, már nem álom?! Mi van, ha megvalósítom? Félnem kéne?! - Persze, hogy nem!" Akkor én miért félek?!
Talán a csalódástól, attól, hogy nem alakul minden pontosan úgy, mint azt én elterveztem. Egyszerűen nem megy. Idő kell, hogy felfogjam. - Ne kérdezd mennyi, csak... csak fogadd el! - Időre van szükségem, hogy eldöntsem, mi lesz, HA?!
Már bele gondolni sem merek...

ááááááá.

azt hiszem naptárba véshetem, hogy a mai napom ;; 2010. 09. 09. egyszerűen tökéletes volt. elejétől a végéig. imádtam. és még mindig imádom.xD (kivéve a matek dogátxD)

KÖSZÖNÖM RÉKA(LLLLL)
tudod te, hogy mi lenne nélküled velem?! ne akard >.<

rövid voltam. talán részletezek:P ha lenyugodtamxD

gimi?! wtf?!

kex a gimiben?!

nem tudom pontosan miért számítottam a legjobb dolgokra, ha a gimiről beszéltünk. mindig azt hittem, hogy majd kapok egy tök jó osztályt, ahol a közösség hasonló; imádni valóan szar. de tényleg, halál komoly.:D az osztály közösség... volt nekünk egyáltalán olyan?!:O nem hiszem, no mind1. a lényeg, hogy általában kurva jól kijöttünk egymással, az órák jó hangulatban teltek, mindig megvolt az alapzaj. imádtam. most meg az órákon síri csönd uralkodik. olyannyira, hogy harmadik órán már megfájdul a fejem. ja, tudniillik, hogy a táncsics mihály gimibe járok, dabasra, a 9.e -be. az első napom kurva nagy csalódás volt.
alapból ugye tökre pörögve megyek az első sulinapra... erre; MI A FASZ?! mindenki elvan magában, semmi nyitottság, csak az a pár lengyeli nyit a közösség felé. ennyi. komolyan, én hülye, azt hittem, hogy már az első nap tiszta hawaii lesz. paff. jaaa. és mellékesen, egy 10.e-s -akivel valamilyen úton módon jóban vagyok - már az első napon mondta, hogy - nem csak szerinte - a 9.e-sek gyp-sek. hááát. köszi ^^
a második nap kicsit gördülékenyebb volt, kicsit jobban megismerhettük a németes csoportot - igeen, én is németes vagyok - itt igazából egy nyomi sincs, sőt egész jó fejek az áámbörök.
az első nap tehát katasztrófálisan szar volt, de reméljük ennél rosszabb már nem lesz ^^

az órarendemről csupán annyit, hogy a hét első két napján lesz 5 órám és a két utolsó napjain pedig 6, szerdán 7. a buszozásunk elég érdekesen lett megoldva, bérletet csak a harmadik napra tudtam szerezni, ugyanis nem tudtam hogy kiváltani a bértelet új diák nélkül...
imádom, hogy a csengő szó helyett az óra végét trombita szó jelzi. -.-" jaa. de a legjobb, - aminek tényleg örülök- hogy rövidített óráink vannak, tehát 40 percesek, és szerdán a hetedik - ami tesi - 30. viszont még így sem érjük el a buszt... vicces. akkor csengetnek ki hatodik óráról, amikor a busz indul... faintooos.^^

további csalódások remélhetőleg később olvashatók majd csak az én egyetlen drága blogomon.(:

az iskola előtti dolgokról ígérem írok, nemsokáá'

Created by STALK ME REDNECK!

Summer '1o.

Révfülöp.
Zalaegerszeg.
Budapest.

Összehasonlíthatatlan, és megismételhetetlen.

A Balaton, a sok helyes pasi, és a rengetek "tábori kapcsolat" kialakulása, aztán pedig a távolság miatti "szakítás", a sírás, a vigasztalás... Hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam. :D Ja és a borzalmas kaja felejthetetlen íze, mindig megmarad.:D A halálközeli élmény, a vitorláson. Felejthetetlen.

Ima; reggeli előtt és után, ebéd előtt és után, vacsora előtt és után. Fárasztó programok, kevés pihenés. Azt hiszem örültem, amikor hazajöttünk...B ár az éjszakai számháború, és a strand eszméletlen volt^^.

Rékaa(LL)
Meglepő, hogy az első találkozásunk ellenére semmi szorongás, és hasonlók nem voltak jelen.:D Imádtam a csövezést, a pocsolyában fetrengést, a beszólogatást, és azt hallgatni, ahogy Réka és (most már) az exe oltogatják egymást:D

bankett

Igen, már nyolcadikos vagyok, elballagtam. 2010. 06. 18-tól már nem tartozom az újlengyeli Általános Iskolai diákjai közé.

2010.06.19.

ATYA ÉG! Életem első szabadon választott telefonját kaptam meg. LG GS290*__*
Életem legjobb napjának is nevezhetem, nem csak a telefon miatt. A mai nap került megrendezésre a bankettem is, ami csak fokozta a jókedvemet. Kár, hogy elkéstünk Vivivel... Na mind1, nem maradtunk le sok mindenről az biztos.
Ettünk, ittunk, és ITTUNK.:D Hiszen erről szól a bankett, érezd jól magad, akár piával is. Legalábbis sokan tettek így. Én ellenben tudok mértéket tartani, nekem elég, ha jól érzem magam, és végképp, amikor már nem megy le a torkomon egy korty sem.
Na mind1, a lényeg koránt sem az ivászat, és talán a banketthez sincs túl sok köze a közlendőmmel. Nem tudom miért csak RÓLA számolok be részletesen. Egyszerűen nem értem.
Betoppant. A bankettre, Ő. Biztos István hívta... Marha! De hálás vagyok érte *-* Beszélgettünk, rengeteget. Hánytattuk IstvántxD. Egy keveset táncoltunk a tömegben, ami körülbelül 8 embert jelent(Y) Csocsóztunk, beszélgettünk... Megvan neki a telefonszámom is...:| Bár tök fölösleges, mert úgy se hív fel az a faszfejxD.
Talán részletesebben is beszámolok az eseményekről.:P Majd meglátom.

falunap.

2010. 06. 12. - 13.

FALUNAP;;
Igen, falusi vagyok, és meglepő módon imádom ezt a helyet. Csendes, nyugodt, és sosem hallod ugyanazt a pletykát. Tiszta jó. Főleg, ha épp rólad van szó... ^^'
A lényeg viszont;;
Reggel fél hétkor kecmeregtem ki az ágyból, fél nyolc körül pedig már Dorinával együtt érkeztünk a kultúrház udvarába. Voltak lány osztálytársak, voltak helyes srácok, és jó fejek. Mi az utolsó társasághoz csatlakoztunk, és ott kezdtünk nekik segíteni főzni a szokásos babgulyást, a versenyre. Szerencsémre nem hagytam ki semmit, már az elejétől kezdve én csináltam. Most nem részletezem az elkészítés menetét... Inkább:D
Szóval, lassan megfőtt, és furcsa, hogy ezt mondom, de kurva finomra sikeredett. Nem is egyszer hallottam, ezt a két szót. Sőt! Még feleségül is vesznek 18 évesen.XD
Helyezést azonban nem kaptunk, mivel itt nem igazán az íz számít, hanem a szakács. De nem baj, legalább kajálhattunk egy jót:D
A délelőtt folyamán nem történt túl sok minden, azonban a bál számomra sokkal érdekesebb volt, és izgalmasabb, és áááá *___*

BÁL;;
Mielőtt a bálba mentünk volna, kicsit bemelegítettünk egy kis boros energiaitallal, azaz boroskobrával xD Egy kicsit emelt a hangulaton, de én amúgy is fel voltam pörögve. A játszón még szétröhögtem a belem, szóval az elég rendesen fájt is utána. A pia egy kicsit megszédített, de még álltam a lábamon, csak táncolnom nem lett volna szabad a bálban, vagyis az első adandó felkérésre igent mondani. Na mind1, utána szünetet is tartottam, és be kell valljam nem tettem rosszul, hogy ennél maradtam. A pihenőm után szinte alig lehetett látni a székek közelében, mivel folyamatosan táncolnom kellett, az eltolt felkérések miatt. Rengeteget táncoltam, de rettenetesen élveztem. Talán a legjobban az egyik osztálytársammal ment, névszerint Ákossal. De a legmeglepőbb, a már említett fiú felkérése volt. Mondjuk józanon nem hiszem, hogy felkért volna, talán nem mert, nem tudom. Nem igazán igazodok ki a pasikon... Az sem biztos, hogy akarok.
Szóval, háromszor is táncoltam VELE, viszont a negyediket már nem fogadhattam el. Már otthon [azaz mammernál] kellett volna lennem...
Ennél durvább már csak a haza kísérés volt, mivel Ő is ment haza és én is, ezért arra jött amerre én. Egyszer majdnem orra bukott, én megmondtam neki, hogy nem tud gyorsan jönni...xD Igazam volt. Viszont nem tudtam, hogy mit akart mondani, de valamit nagyon. Csak az első két szót értettem, amit kétszer is elmondott, csak aztán mama miatt be kellett mennem... És a két szó?! Érdekel?! Tényleg?:O najó...

"SZERETLEK, IMÁDLAK."

kezdetek.

Nem is tudom mióta vezetek naplót... Azt hiszem 13 évesen kezdtem el, és miután a 14-et betöltöttem [26 napra rá] váltottam kéziről, gépi naplózásra, most pedig a blog következik. Nem tudom, mennyire leszek aktív, és izgalmas, vagy részletes, de mindenesetre igyekszem.
Egy két részletet szerintem most be is rakok a naplómból... Furcsa, hogy ha idetéved valaki, és majd netán rendszeres olvasója lesz a blogomnak, jobban megismer majd, mint a családom, ami nem meglepő, de erről majd később eshet szó.
Jó olvasást^^

Nem tudom, miért itt, és most, de elkezdem.

2010. 04. 15. Igen, már 14 vagyok. Már kezdtem új naplót ennek örömére, csak lusta vagyok írni, könnyebb gépelni. Úgy is egész nap itt ülök, ami nem igazán válik hasznomra, ha őszinte akarok lenni.

Nos, a mai nagy helyzet valahogy így néz ki; ma volt edzés, az ifisekkel. Ami nem is igazán jelentett gondolt, de elég vicces azok után, hogy a Vivi a Josszival csókolózott, engem pedig majdnem a ... smárolt le. Nem is tudom, mi lenne most, ha hagytam volna magam. Talán semmi, ami végül is nagy valami, legalábbis nekem. Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem hagytam magam. Az egyetlen baj az, hogy kíváncsi vagyok. Kíváncsi, hogy mi lett volna, ha..."

2010.04.17.

Igen, szinte fogadni mertem volna, hogy ez lesz a kifogás. Az indok, mint mindig. Minden egyes fiú a korra hivatkozik. Jó, nem mondom, hogy nincs benne semmi, ami ne lenne igaz, de akkor is. Miért ez az első, ami érdekli őket?! Igen, 14 éves vagyok. Ő pedig 19. Tudom, hogy ez sok, és nem is akarok tőle igazából semmit, de olyan jól esne, ha egyszer EGYETLEN EGYSZER nem erre hivatkozna valaki. 5 év. Ez nem fog változni az idők során. Amikor én 15 leszek akkor ő 20 amikor én 20 akkor ő 25. Nem szűnik meg az az 5 év soha az életben. Akkor most miért olyan fontos ?! Ha elballagok se lesz több szerencsém. Ha elballagok, akkor is ugyan ilyen RONDA lány leszek, aki senki számára nem lesz vonzó. [kivétel persze a sok fogyatékos nyomorékot.] Igen, az összes fiú akinek eddig tetszettem mind olyan... olyan... más volt. Más, mint amire számítottam, mint amit vártam, amit reméltem. Ez nem rossz, csak... furcsa. Én nem akarok egy olyan személlyel járni, akit szégyenlek, akit nem merek felvállalni, akit nem szeretek. Ez fontos, szinte a legfontosabb. A szerelem mindent legyőz. [egyesek szerint.] Én nem hiszek ilyesmiben. Apa és anya szerették egymást. Szerelmesek voltak, még sem tudták kicselezni a halált. Ez közbejött, a szerelem nem győz le mindent. A halált nem lehet legyőzni, sem megállítani. A halál a vég. Mindennek a vége. Az életnek, a reménynek, a baráti kapcsolatnak, a szerelemnek, az emlékek maradnak csupán és a fényképek. Ez az egyetlen dolog, amit nem felejtenek el. A képek még a rosszabbik eset. Rossz, hogy a kép emlékeztet arra, amire mindig emlékezned kéne. A kép csak egy tárgy. Ha nincs hozzá emlék, egy érzés vagy bármi ami róla eszedbe jut, akkor az nem ér semmit.

2010. 04. 25.

FELVETTEK A TMGbe. El sem hiszem >.<

2010.05.01.

Májfa sehol. Ez van, ennyire szeretnek az emberek. Ha nincs pia beígérve nincs se fa, se semmi. Mindenesetre az animal cannibals koncert rettenetesen jó volt. Minden napom ilyen. Az egyik fele hopp-hopp, a másik meg kopp-kopp. Vagy épp hopp-kopp... Unalmasan kiszámítható.

2010.05.15.

HALADUNK!!(L)

Azt kell mondjam, hálás lehetek Istvánéknak. Elrángattak a Dávidba. Hmm... Ahhoz képest, hogy nem akartam bemenni, tovább maradtam, mint ők. De nem baj, nem bánom egyáltalán. Ott volt mellettem, egész végig Ő.

Még mindig belefájdul a hasam, ha rá gondolok. Szörnyű. Ahogy a sörért küzdöttünk... Ahogy vitatkoztunk, hogy Ő mondja előbb, hogy "mi fogott meg" bennem. Attól, hogy Ő hozta fel, és kérdezte, nekem nem kell először válaszolnom rá. Egyszerűen megfogott. Nem keresek rá indokot. Lehet, hogy ő valamiért szeret, de én nem. Nem fogom neki azt mondani, hogy "szeretlek, ha..." vagy "szeretlek, mert..." ohh, dehogy! Ha én szeretek, akkor szeretek. Ponttal a végén. Furcsa. De csak most gondolom így a válaszom. Tegnap próbáltam mást mondani, de jól tettem, hogy nem mondtam semmit. Talán ki kell szeretnem belőle, ha Ő okot keres a szeretetére, akkor az enyém sokkal többet ér, és jelent.

Elgondolkodtató. Nem ismerem igazán, mégis megbízom benne. Ennél már csak az lenne viccesebb, ha nekem összejönne, Vivinek pedig nem... A lényeg, hogy a mai napom feldobta. Ráz a hideg, ha a hajnalra gondolok.

2010. 05. 23.

Egy osztálykiránduláson, két szökésen, egy kimagyarázott feljelentésen és egy kis könnyezésen estem át 3 nap alatt. Jobban mondva 4. Annyi minden történhetett volna… Mégis annyira tartalmatlanul telt. Olyan zavaró, hogy ezerszer jobban is telhetett volna, de mégsem telt. Egyszerűen nem ment, beteg voltam. Alig tudtam beszélni... Csak a Dorina volt mellettem általában. Meg a Ricsi néha. Nem tudom mit kéne gondolnom. Tényleg Vivi a legjobb? Esetleg tévednék? Talán az egész barátnősdit úgy ahogy van, elkúrtam? Rossz személyben bíztam meg ennyire? Vagy csak paranoiás vagyok, szokásomhoz híven?!

Jól érzem vele magam, de… DE! Miért kell a DE? Túl szép, túl vékony. Mellette csúnyának, és dagadtnak érzem magam. A fiúk is csak miatta vannak velem jóban. Még májfát sem kaptam. Pedig én tényleg próbálok mindenkivel elviselhetően, szerethetően bánni. Ennyire nem menne?!

A fotókon is mindig én vagyok a ronda. Én nem rakok fel róla elcseszett képeket, viszont ő más milyet ki sem rak rólam. Csoda, ha nem érzem magam jól minden másodpercemben, amim még hátra van?