bankett

Igen, már nyolcadikos vagyok, elballagtam. 2010. 06. 18-tól már nem tartozom az újlengyeli Általános Iskolai diákjai közé.

2010.06.19.

ATYA ÉG! Életem első szabadon választott telefonját kaptam meg. LG GS290*__*
Életem legjobb napjának is nevezhetem, nem csak a telefon miatt. A mai nap került megrendezésre a bankettem is, ami csak fokozta a jókedvemet. Kár, hogy elkéstünk Vivivel... Na mind1, nem maradtunk le sok mindenről az biztos.
Ettünk, ittunk, és ITTUNK.:D Hiszen erről szól a bankett, érezd jól magad, akár piával is. Legalábbis sokan tettek így. Én ellenben tudok mértéket tartani, nekem elég, ha jól érzem magam, és végképp, amikor már nem megy le a torkomon egy korty sem.
Na mind1, a lényeg koránt sem az ivászat, és talán a banketthez sincs túl sok köze a közlendőmmel. Nem tudom miért csak RÓLA számolok be részletesen. Egyszerűen nem értem.
Betoppant. A bankettre, Ő. Biztos István hívta... Marha! De hálás vagyok érte *-* Beszélgettünk, rengeteget. Hánytattuk IstvántxD. Egy keveset táncoltunk a tömegben, ami körülbelül 8 embert jelent(Y) Csocsóztunk, beszélgettünk... Megvan neki a telefonszámom is...:| Bár tök fölösleges, mert úgy se hív fel az a faszfejxD.
Talán részletesebben is beszámolok az eseményekről.:P Majd meglátom.

falunap.

2010. 06. 12. - 13.

FALUNAP;;
Igen, falusi vagyok, és meglepő módon imádom ezt a helyet. Csendes, nyugodt, és sosem hallod ugyanazt a pletykát. Tiszta jó. Főleg, ha épp rólad van szó... ^^'
A lényeg viszont;;
Reggel fél hétkor kecmeregtem ki az ágyból, fél nyolc körül pedig már Dorinával együtt érkeztünk a kultúrház udvarába. Voltak lány osztálytársak, voltak helyes srácok, és jó fejek. Mi az utolsó társasághoz csatlakoztunk, és ott kezdtünk nekik segíteni főzni a szokásos babgulyást, a versenyre. Szerencsémre nem hagytam ki semmit, már az elejétől kezdve én csináltam. Most nem részletezem az elkészítés menetét... Inkább:D
Szóval, lassan megfőtt, és furcsa, hogy ezt mondom, de kurva finomra sikeredett. Nem is egyszer hallottam, ezt a két szót. Sőt! Még feleségül is vesznek 18 évesen.XD
Helyezést azonban nem kaptunk, mivel itt nem igazán az íz számít, hanem a szakács. De nem baj, legalább kajálhattunk egy jót:D
A délelőtt folyamán nem történt túl sok minden, azonban a bál számomra sokkal érdekesebb volt, és izgalmasabb, és áááá *___*

BÁL;;
Mielőtt a bálba mentünk volna, kicsit bemelegítettünk egy kis boros energiaitallal, azaz boroskobrával xD Egy kicsit emelt a hangulaton, de én amúgy is fel voltam pörögve. A játszón még szétröhögtem a belem, szóval az elég rendesen fájt is utána. A pia egy kicsit megszédített, de még álltam a lábamon, csak táncolnom nem lett volna szabad a bálban, vagyis az első adandó felkérésre igent mondani. Na mind1, utána szünetet is tartottam, és be kell valljam nem tettem rosszul, hogy ennél maradtam. A pihenőm után szinte alig lehetett látni a székek közelében, mivel folyamatosan táncolnom kellett, az eltolt felkérések miatt. Rengeteget táncoltam, de rettenetesen élveztem. Talán a legjobban az egyik osztálytársammal ment, névszerint Ákossal. De a legmeglepőbb, a már említett fiú felkérése volt. Mondjuk józanon nem hiszem, hogy felkért volna, talán nem mert, nem tudom. Nem igazán igazodok ki a pasikon... Az sem biztos, hogy akarok.
Szóval, háromszor is táncoltam VELE, viszont a negyediket már nem fogadhattam el. Már otthon [azaz mammernál] kellett volna lennem...
Ennél durvább már csak a haza kísérés volt, mivel Ő is ment haza és én is, ezért arra jött amerre én. Egyszer majdnem orra bukott, én megmondtam neki, hogy nem tud gyorsan jönni...xD Igazam volt. Viszont nem tudtam, hogy mit akart mondani, de valamit nagyon. Csak az első két szót értettem, amit kétszer is elmondott, csak aztán mama miatt be kellett mennem... És a két szó?! Érdekel?! Tényleg?:O najó...

"SZERETLEK, IMÁDLAK."

kezdetek.

Nem is tudom mióta vezetek naplót... Azt hiszem 13 évesen kezdtem el, és miután a 14-et betöltöttem [26 napra rá] váltottam kéziről, gépi naplózásra, most pedig a blog következik. Nem tudom, mennyire leszek aktív, és izgalmas, vagy részletes, de mindenesetre igyekszem.
Egy két részletet szerintem most be is rakok a naplómból... Furcsa, hogy ha idetéved valaki, és majd netán rendszeres olvasója lesz a blogomnak, jobban megismer majd, mint a családom, ami nem meglepő, de erről majd később eshet szó.
Jó olvasást^^

Nem tudom, miért itt, és most, de elkezdem.

2010. 04. 15. Igen, már 14 vagyok. Már kezdtem új naplót ennek örömére, csak lusta vagyok írni, könnyebb gépelni. Úgy is egész nap itt ülök, ami nem igazán válik hasznomra, ha őszinte akarok lenni.

Nos, a mai nagy helyzet valahogy így néz ki; ma volt edzés, az ifisekkel. Ami nem is igazán jelentett gondolt, de elég vicces azok után, hogy a Vivi a Josszival csókolózott, engem pedig majdnem a ... smárolt le. Nem is tudom, mi lenne most, ha hagytam volna magam. Talán semmi, ami végül is nagy valami, legalábbis nekem. Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem hagytam magam. Az egyetlen baj az, hogy kíváncsi vagyok. Kíváncsi, hogy mi lett volna, ha..."

2010.04.17.

Igen, szinte fogadni mertem volna, hogy ez lesz a kifogás. Az indok, mint mindig. Minden egyes fiú a korra hivatkozik. Jó, nem mondom, hogy nincs benne semmi, ami ne lenne igaz, de akkor is. Miért ez az első, ami érdekli őket?! Igen, 14 éves vagyok. Ő pedig 19. Tudom, hogy ez sok, és nem is akarok tőle igazából semmit, de olyan jól esne, ha egyszer EGYETLEN EGYSZER nem erre hivatkozna valaki. 5 év. Ez nem fog változni az idők során. Amikor én 15 leszek akkor ő 20 amikor én 20 akkor ő 25. Nem szűnik meg az az 5 év soha az életben. Akkor most miért olyan fontos ?! Ha elballagok se lesz több szerencsém. Ha elballagok, akkor is ugyan ilyen RONDA lány leszek, aki senki számára nem lesz vonzó. [kivétel persze a sok fogyatékos nyomorékot.] Igen, az összes fiú akinek eddig tetszettem mind olyan... olyan... más volt. Más, mint amire számítottam, mint amit vártam, amit reméltem. Ez nem rossz, csak... furcsa. Én nem akarok egy olyan személlyel járni, akit szégyenlek, akit nem merek felvállalni, akit nem szeretek. Ez fontos, szinte a legfontosabb. A szerelem mindent legyőz. [egyesek szerint.] Én nem hiszek ilyesmiben. Apa és anya szerették egymást. Szerelmesek voltak, még sem tudták kicselezni a halált. Ez közbejött, a szerelem nem győz le mindent. A halált nem lehet legyőzni, sem megállítani. A halál a vég. Mindennek a vége. Az életnek, a reménynek, a baráti kapcsolatnak, a szerelemnek, az emlékek maradnak csupán és a fényképek. Ez az egyetlen dolog, amit nem felejtenek el. A képek még a rosszabbik eset. Rossz, hogy a kép emlékeztet arra, amire mindig emlékezned kéne. A kép csak egy tárgy. Ha nincs hozzá emlék, egy érzés vagy bármi ami róla eszedbe jut, akkor az nem ér semmit.

2010. 04. 25.

FELVETTEK A TMGbe. El sem hiszem >.<

2010.05.01.

Májfa sehol. Ez van, ennyire szeretnek az emberek. Ha nincs pia beígérve nincs se fa, se semmi. Mindenesetre az animal cannibals koncert rettenetesen jó volt. Minden napom ilyen. Az egyik fele hopp-hopp, a másik meg kopp-kopp. Vagy épp hopp-kopp... Unalmasan kiszámítható.

2010.05.15.

HALADUNK!!(L)

Azt kell mondjam, hálás lehetek Istvánéknak. Elrángattak a Dávidba. Hmm... Ahhoz képest, hogy nem akartam bemenni, tovább maradtam, mint ők. De nem baj, nem bánom egyáltalán. Ott volt mellettem, egész végig Ő.

Még mindig belefájdul a hasam, ha rá gondolok. Szörnyű. Ahogy a sörért küzdöttünk... Ahogy vitatkoztunk, hogy Ő mondja előbb, hogy "mi fogott meg" bennem. Attól, hogy Ő hozta fel, és kérdezte, nekem nem kell először válaszolnom rá. Egyszerűen megfogott. Nem keresek rá indokot. Lehet, hogy ő valamiért szeret, de én nem. Nem fogom neki azt mondani, hogy "szeretlek, ha..." vagy "szeretlek, mert..." ohh, dehogy! Ha én szeretek, akkor szeretek. Ponttal a végén. Furcsa. De csak most gondolom így a válaszom. Tegnap próbáltam mást mondani, de jól tettem, hogy nem mondtam semmit. Talán ki kell szeretnem belőle, ha Ő okot keres a szeretetére, akkor az enyém sokkal többet ér, és jelent.

Elgondolkodtató. Nem ismerem igazán, mégis megbízom benne. Ennél már csak az lenne viccesebb, ha nekem összejönne, Vivinek pedig nem... A lényeg, hogy a mai napom feldobta. Ráz a hideg, ha a hajnalra gondolok.

2010. 05. 23.

Egy osztálykiránduláson, két szökésen, egy kimagyarázott feljelentésen és egy kis könnyezésen estem át 3 nap alatt. Jobban mondva 4. Annyi minden történhetett volna… Mégis annyira tartalmatlanul telt. Olyan zavaró, hogy ezerszer jobban is telhetett volna, de mégsem telt. Egyszerűen nem ment, beteg voltam. Alig tudtam beszélni... Csak a Dorina volt mellettem általában. Meg a Ricsi néha. Nem tudom mit kéne gondolnom. Tényleg Vivi a legjobb? Esetleg tévednék? Talán az egész barátnősdit úgy ahogy van, elkúrtam? Rossz személyben bíztam meg ennyire? Vagy csak paranoiás vagyok, szokásomhoz híven?!

Jól érzem vele magam, de… DE! Miért kell a DE? Túl szép, túl vékony. Mellette csúnyának, és dagadtnak érzem magam. A fiúk is csak miatta vannak velem jóban. Még májfát sem kaptam. Pedig én tényleg próbálok mindenkivel elviselhetően, szerethetően bánni. Ennyire nem menne?!

A fotókon is mindig én vagyok a ronda. Én nem rakok fel róla elcseszett képeket, viszont ő más milyet ki sem rak rólam. Csoda, ha nem érzem magam jól minden másodpercemben, amim még hátra van?