retró.

Esküszöm, nem tudom mi van velem.

1:23 van. Pár perce jöttem haza retóból, és... és... ha nem lennék gyáva, csókolóztam volna. DE! Gyáva vagyok. Aminek per pillanat, nem tudom, hogy örüljek-e. Valószínű, hogy nem bánom meg, hogy nem engedtem, hogy megcsókoljon. Én... egyszerűen nem állok készen rá. 14 éves vagyok. Mindenki azt mondja; " smárolj már vele!" és; " ti jártok?!" meg; " hagyd már őket, épp romantikáznak!" ez mind szép és jó, kedvesek, aranyosak meg minden. De egyszerűen nem megy. Utálom magam miatta, de nem megy. - Még nem. - Igazából az okát nem tudom megmondani. A legegyszerűbb magyarázat, amivel szolgálhatok, az a félelem. Ez miatt nem engedtem. Félek, hogy az illúzió eltűnik, a varázs, minden. Most van az, amikor már nem vagyok tisztában azzal, hogy mit akarok. Engedtem a szájra puszit. Ezt az egyet. - Ami először pontban egy órakor következett be. - Nem többet. Ez így oké is, csak hogy... nem biztos, hogy neki elég. Nem biztos, hogy ezek után még kellek neki. Vagy... talán nekem nem kell.
Igazából még soha nem jutottam ilyen messzire. Soha nem is gondoltam, - na jó, de. - hogy valaha bekövetkezik az a pillanat, ami most bekövetkezett volna, ha.
Tudom, hogy nem vagyok egészen normális, épeszű. Azt, hogy ez lett volna a lehető legjobb alkalom. De nem akarok kurva nagyot koppanni. Még az ágyában sem akarok kikötni, hisz még csak 14 éve élem kis életem. Próbálok zökkenő mentesen menni előre azon a bizonyos kitaposott úton, de ha egyszerűen nem jön be, hogy mások által lejárt úton közlekedjek?! Tehetek róla, ohh, tudom én! De... kicsit jó kilógni a sorból. Jó. Nagyonis. Jó álmodozni, képzelődni. De mi lesz, ha az álom, már nem álom?! Mi van, ha megvalósítom? Félnem kéne?! - Persze, hogy nem!" Akkor én miért félek?!
Talán a csalódástól, attól, hogy nem alakul minden pontosan úgy, mint azt én elterveztem. Egyszerűen nem megy. Idő kell, hogy felfogjam. - Ne kérdezd mennyi, csak... csak fogadd el! - Időre van szükségem, hogy eldöntsem, mi lesz, HA?!
Már bele gondolni sem merek...

ááááááá.

azt hiszem naptárba véshetem, hogy a mai napom ;; 2010. 09. 09. egyszerűen tökéletes volt. elejétől a végéig. imádtam. és még mindig imádom.xD (kivéve a matek dogátxD)

KÖSZÖNÖM RÉKA(LLLLL)
tudod te, hogy mi lenne nélküled velem?! ne akard >.<

rövid voltam. talán részletezek:P ha lenyugodtamxD

gimi?! wtf?!

kex a gimiben?!

nem tudom pontosan miért számítottam a legjobb dolgokra, ha a gimiről beszéltünk. mindig azt hittem, hogy majd kapok egy tök jó osztályt, ahol a közösség hasonló; imádni valóan szar. de tényleg, halál komoly.:D az osztály közösség... volt nekünk egyáltalán olyan?!:O nem hiszem, no mind1. a lényeg, hogy általában kurva jól kijöttünk egymással, az órák jó hangulatban teltek, mindig megvolt az alapzaj. imádtam. most meg az órákon síri csönd uralkodik. olyannyira, hogy harmadik órán már megfájdul a fejem. ja, tudniillik, hogy a táncsics mihály gimibe járok, dabasra, a 9.e -be. az első napom kurva nagy csalódás volt.
alapból ugye tökre pörögve megyek az első sulinapra... erre; MI A FASZ?! mindenki elvan magában, semmi nyitottság, csak az a pár lengyeli nyit a közösség felé. ennyi. komolyan, én hülye, azt hittem, hogy már az első nap tiszta hawaii lesz. paff. jaaa. és mellékesen, egy 10.e-s -akivel valamilyen úton módon jóban vagyok - már az első napon mondta, hogy - nem csak szerinte - a 9.e-sek gyp-sek. hááát. köszi ^^
a második nap kicsit gördülékenyebb volt, kicsit jobban megismerhettük a németes csoportot - igeen, én is németes vagyok - itt igazából egy nyomi sincs, sőt egész jó fejek az áámbörök.
az első nap tehát katasztrófálisan szar volt, de reméljük ennél rosszabb már nem lesz ^^

az órarendemről csupán annyit, hogy a hét első két napján lesz 5 órám és a két utolsó napjain pedig 6, szerdán 7. a buszozásunk elég érdekesen lett megoldva, bérletet csak a harmadik napra tudtam szerezni, ugyanis nem tudtam hogy kiváltani a bértelet új diák nélkül...
imádom, hogy a csengő szó helyett az óra végét trombita szó jelzi. -.-" jaa. de a legjobb, - aminek tényleg örülök- hogy rövidített óráink vannak, tehát 40 percesek, és szerdán a hetedik - ami tesi - 30. viszont még így sem érjük el a buszt... vicces. akkor csengetnek ki hatodik óráról, amikor a busz indul... faintooos.^^

további csalódások remélhetőleg később olvashatók majd csak az én egyetlen drága blogomon.(:

az iskola előtti dolgokról ígérem írok, nemsokáá'

Created by STALK ME REDNECK!